Következő edzés a héten: szombat - 11:00
Csapatunk felkészülési programja: február 9. (csütörtök), 18:00: Érsekvadkert
Ahogyan Mátyus Mester látta az őszt:
Szerk.: Az előző történelmi szezon után gyakorlatilag 180 fokos fordulatot láthattunk ezen az őszön. Így a nem túl szép 8. helyen zártuk 2011. végét. Miképpen látod, hogyan értékelnéd ezt a fél évet? Mátyus Sándor: Ennek a 180 fokos fordulatnak több összetevője is van. Az egyik: a játékoskeret nagyon meggyengült a sok távozó miatt (Szenográdi Péter, Chikán Péter, Chikán Tamás, László Lóránd, Rácz Róbert és Kelecsényi Tamás is eligazolt) illetve, még szezon közben is meghatározó játékosok mentek el (Gyimesi Gábor és Frenkl Antal). Ágner Attilára csak 3 meccsen számíthattam, míg Horváth Péter állandó sérüléssel bajlódott. Ennek ellenére úgy gondolom a lehetőségekhez mérten megpróbáltuk kihozni a maximumot, ami szerintem sikerült is.
Szerk.: Mi a véleményed a nyári időszakban történtekről? M. S.: Én, ha nem is voltam biztos benne, de gondoltam, hogy nagy változások lesznek, mivel nem tudtuk vállalni az NB3-as szereplést. Ez nagyban befolyásolta az egész felkészülésünket, ami szinte nem is volt játékosok hiányában.
Szerk.: A 3 érkező brazilt nagy várakozás előzte meg. Mégsem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Szerinted miért? M. S.: Ők vészmegoldásként érkeztek, mivel darabra sem voltunk meg. A kényszer szülte a leigazolásukat. Sajnos ők sem jó állapotban kerültek ide, emellett még edzésre se nagyon tudtak járni. Így várható volt, hogy nem tudnak meghatározói lenni a csapatnak.
Szerk.: A bajnokság közben újabb két alapember távozott Gyimesi, illetve Frenkl személyében. Mennyiben határozta meg az ő elmenetelük az őszi meccseket? M. S.: Hát, ha csak a gólok számára gondolunk, már akkor kiderül, hogy mennyit veszítettünk, hiszen a gólkirályunk és az egyik leggólerősebb védőnk távozott tőlünk.
Szerk.: Érdekesen oszlanak el kapott góljaink. A 19 beszedett találatból nyolcat (42 %) az első 15 percben szereztek ellenfeleink, míg, ha a teljes első félidőt nézzük, akkor ez a szám 16 bekapott gólt mutat (84 %). Mi lehetett ennek az oka? M. S.: Úgy gondolom, hogy ez annak is lehet a jele, hogy az edzéseket nagyon minimális fővel végeztük. Másik ok, a mérkőzések előtti nem túl jól sikerült ráhangolódások. Emellett a sok fiatal játékos rutintalansága, egyszerre szerepeltetése lehet még indok.
Szerk.: Vendégként sokkal több pontot (15) gyűjtöttünk, mint hazai pályán (6). Miért? M. S.: Szerintem azért is lehetett a gyengébb hazai szereplés, mert felállt védelem ellen nehezen ment a támadásvezetés, mivel kreatív játékosunk szinte nem is volt. Idegenben nagyobb terület adódott, illetve sokszor rendezetlen védelemmel kerültünk szembe és ezeket a helyzeteket jobban meg tudtuk oldani.
Szerk.: Mi volt az ősz negatívuma és pozitívuma? M. S.: Negatívum az egész őszi „edzésmunka” és a felkészülés elmaradása a különböző okok miatt. Pozitívum, hogy a foghíjas kerettel is sikerült annyi pontot szereznünk, amire lehet alapozni a jobb eredmény eléréséhez.
Szerk.: Kikkel voltál elégedett? M. S.: Németh Tiborral, Galcsik Szabolccsal és amíg rendelkezésre állt Frenkl Antallal.
Szerk.: Edzőként gondolom már előre tekintesz. Milyen posztokon kellene erősítenünk, ahhoz, hogy előre tudjunk lépni? Láttál az ifiben olyan tehetséget, akire lehet majd számítani a jövőben? M. S.: Mivel darabra is alig voltunk, ezért minden sorba kéne igazolni. A védelembe, a középpályára és a támadósorra is ráférne az erősítés. Az az igazság, hogy ifi meccsekből keveset láttam, de ha lenne olyan tehetség, már biztos tudtam volna róla. Ettől függetlenül a kapu mindenki előtt nyitva áll!
Szerk.: Végezetül: bár még nagyon messze van, de hogyan tekintesz 2012 elé? Kellő erősítésekkel mire lehet még esélyünk a bajnokságban? M. S.: Remélem jól sikerülnek az erősítések, de ez önmagában kevés. Nagyon sok munka kell, hogy vérmesebb reményeink is lehessenek. A mezőny nagyon szoros, úgy, hogy semmi sem lehetetlen. Úgy gondolom a megfelelő edzésmunkával és felkészüléssel, akár még a dobogó is meg lehet.
Egy ősz és ami mögötte van
Hála Istennek a bajnokság őszi része véget ért. Június környékén nem sokan hittük volna, hogy az előző, történelmi szezon után a 8. helyen fogunk tanyázni 2011. végén. Azonban minden csak viszonyítás kérdése. Ha azt nézzük, hogy 1 napig úgy nézett ki, hogy nem is indulunk a bajnokságban, akkor máris szebb a kép. Igen, volt úgy, hogy ezt a pontvadászatot nélkülünk kezdik el. Pár nap leforgása alatt gyakorlatilag óránként változott a helyzet. Könnyen megtörténhetett volna a csúfság... Végül aztán voltak, akik nem nyugodtak ebbe bele, így nagy nehézségek árán ugyan, de sikerült nevezni erre a sorozatra is. Amikor még Szlovákiában rangos tornát nyertünk, minden ugyanolyan szép volt, mint az azelőtti hetekben. Messze volt még azonban a nyár vége… Nem sokkal később már komorabbá vált a helyzet, amikor 4 kezdő játékosunk is bejelentette távozási szándékát. Ekkor Elnökünk elvesztette hitét, nagyot csalódott, így vetődött fel a már fentebb felvázolt legrosszabb verzió is. Szorított az idő, nem volt egyszerű az utolsó pillanatokban új emberek után nézni. Voltak ugyan próbálkozások szép számmal, de ennek a fejszének már a nyele is veszve volt. Pár nappal a kuparajt előtt egy szponzorunk segítségével hozzánk került a már megismert 3 brazil. Ekkor felcsillant a fény az alagút végén… Azt hihettük mégsem lesz ez a fél év olyan reménytelen. Mellettük 3 Magyargécben nevelkedett játékost sikerült még igazolnunk. (Nagyon szorított már az idő…) A felkészülés elején volt olyan edzés, ahol ketten voltak jelen. 2 héttel a bajnoki rajt előtt, ez a szám nem egyszer 20 környékén járt… Van azonban az a mondás, a minőségről és a mennyiségről… Közeledett a Hatvan elleni összecsapás. Vegyes érzésekkel vártuk a mérkőzést: lehetett volna nehezebb is a sorsolás, illetve a hazai pálya előnye is mellettünk szólt. Viszont nem felejthettük el az elmúlt hetek zaklatott történéseit, a játékosaink edzéshiányát. Nagy kérdőjel volt, mit hozhat ez a kupapárharc. Végül Mesterünk jó taktikájával és a Horváth testvérek vezérletével elbúcsúztattuk a hatvaniakat. Nem mindennapi siker volt ez! A következő körben már nem volt szerencsénk a sorsolásnál. A REAC-ot kaptuk. Bízhattunk ugyan az újabb csodában, de az ellenük megvívott 90 perc megmutatta a hiányosságainkat. Játékosaink azonban emelt fővel jöhettek le a pályáról a 3:0-s vereség ellenére. Voltak biztató percek, így a két kupamérkőzéssel a hátunk mögött úgy voltunk vele, hogy nem is lehet ez az ősz olyan elveszett... Következett a Héhalom elleni bajnoki start. A 2. percben Jeferson mintaszerű góllal vette be a vendégek hálóját. Milyen szépen kezdődött minden... A végére bekövetkező gondoknak még csak az árnyéka sem tűnt fel. Eme gól után viszont nem a várt álomjáték következett, a meccs végén az 1 pontnak is örülhettünk. A 2. és 3. fordulóban két sikert könyveltünk el. 3 kört követően 7 pontunk volt, sajnos azonban tovább csökkent létszámunk. Gyimesi Gábor külföldre távozott munkája miatt, így nagy erősségünket veszítettük el személyében. Sokan azt mondták, hogy nem fog hiányozni. Ez a kijelentés már akkor is hatalmas baromságnak tűnt, így utólag még annál is nagyobbnak. Lehet, hogy voltak olyan meccsek, amikor nem ment neki, de, akkor is látható volt, hogy mennyit jelent a puszta a jelenléte. A 4. körre végleg feladták a harcot a Rádi testvérek is. Úgy érezték nincsenek megbecsülve, így leálltak. Az 5. soros ellenfél Karancslapujtő volt. Veretlenül utaztunk, a még nyeretlen hazaiakhoz. Sajnos azon a napon végleg kiütközött a brazilok komolytalansága, nemtörődömsége. 5 perccel a mérkőzés előtt jelentek meg az öltözőben, pedig most még a dugókra sem foghatták… Ez a nem várt történés rányomta a bélyegét csapatunk 90 percére, kilátástalan játékkal 4:2-es vereséget szenvedtünk. Az ezt megelőző időszakban is sejteni lehetett már, hogy ha nem állnak be a sorba, nem tudják kihozni a maximumot magukból, illetve így a csapat sem magából. Edzéslátogatottságuk, hozzáállásuk elkeserítő volt. Visszatérve: ez a késés az utolsó csepp volt a pohárban. A vezetőség a továbbiakban nem tartott rájuk igényt. (Én személy szerint bánom, hogy nem hallhattuk az emlegetett Juni, Juni, samba, samba rigmust...) A 6. körben tovább zuhantunk: Berkenye is elvitte tőlünk a 3 pontot. Ezen hétvége után gyakorlatilag felbomlott a segítő szurkolók fantázia nevű Pulóver vezette csoportosulás. A mintegy 10 fős társaság, a szezon előtt azért jött létre, hogy könnyítsék az anyagaikat kisebb havi hozzájárulásokkal. Ketten még kitartottak ugyan, de a többség "ilyen csapatnak én nem adok 1 forintot sem" jeligével abbahagyta a támogatást. Ezek után következett a mezőny legvégén lévő, pont nélkül kullogó Bercel elleni összecsapás. Most vagy soha – gondolhattuk. Végül át is léptünk a hazaiakon, a jó formában lévő Frenkl és Szilvási vezérletével. Ez a 6:0-s siker érezhetően eddig meglévő gátakat tört fel csapatunkban. Ezután az élbolyhoz tartozó, masszív Nőtincs látogatott hozzánk. A 2:2-es végeredmény rájuk nézve hízelgő. Egyértelmű győzelmet szalasztottunk el. A 9. párharcban Somoskőújfalu otthonába látogattunk. Ekkor már nem csak a sérülések, a negatív edzéslátogatás, hanem belviszályok is nehezítették csapatunk dolgát. A sok hiányzó, illetve Horváth Péter sérülése miatt Játékos-edzőnknek már a 23. percben pályára kellett lépnie. Végül hősies küzdelemben, hátrányból felállva szereztük meg a fontos 3 pontot. Mátyus Mester passza után Galcsik szerezte a győztes találatot. Az ezt követő héten jöhetett a rangadó. A meccs, ami mindig presztízs összecsapás. A Rimóc elleni csata. A meccset megelőző nap történt egy szomorú esemény is: Csábi János kórházba került infarktus miatt. Szerencsére „Fogi” azóta már rendbe jött, így ifi, illetve serdülő edzőnknek nincs már panasza egészségi állapotára. A rangadó 1. félidejében ugyan egy büntetőt követően hátrányba kerültünk, a 2. játékrészben azonban két szép gólt szerezve megfordítottuk a mérkőzést. Előbb a hosszú kihagyás után a kezdőbe visszatérő Ágner vette be okosan a kaput, majd Németh lőtt egy ritkán látható nagy szabadrúgásgólt. Ellenfelünknek a tizenegyesen kívül nem volt kapura lövése, de még csak veszélyes helyzete sem. Tükörsima győzelmet arattunk, amiben senki sem találhat kifogást. Ezen meccs után tovább fogyatkoztunk: Frenkl Antal is külföldön vállalt munkát, így személyében a védelem egy fontos pillérét kellett nélkülöznünk a továbbiakban. Joggal főhetett a feje Mátyus Mesternek. Végre összeállt a védekezés, erre egy újabb biztos pont esett ki. 1 héttel később Szabó góljával elhoztuk a 3 pontot Palotásról is. (Nyomták nagyon a játékvezetők a hazaiakat, de csak nem sikerült nekik az egyenlítés, pedig volt rá + 7 percük is…) Két körrel a vége előtt erőn felül teljesítő csapatunk akár még a 2. helyre is felkapaszkodhatott volna. A legrosszabb eshetőség a 8. hely volt... A nyáron nagyon megerősödő, a bajnokság legnagyobb esélyese, Nagybátony volt az első döntő ellenfél. Tudni kell, hogy ezekben a hetekben, (főleg itt a legvégén) már a 4 fős edzéslétszám is kifejezetten jónak mondható volt. A rossz kezdés, a nem várt hibák, a figyelmetlenségek miatt hamar lerendezték a nagybátonyiak a meccset, így esélyünk sem volt. Az utolsó körben aztán kicsúcsosodott minden, ami jellemző volt erre az őszre. Egy izgalmas tragikomédiát sem lehetne jobban megtervezni. A meccs előtti nap, illetve maga a 90 perc az elmúlt hónapok levetítése volt kicsiben. Ennél már talán nincsen lejjebb... Akkori meccstudósításomban kifejtettem már ezt, így most azokra a negatívumokra még egyszer nem térnék ki. Elgondolkodtató maradjunk annyiban. Az első 45 percben lejárattuk magunkat, az egyébként padlón lévő, eltiltásokkal tizedelt hazaiak ellen. Tökéletes edzőpartnernek bizonyultunk. A 5. fordulót követően újra bebizonyosodott: mi még a hallottakat is képesek vagyunk feltámasztani. Meg kell azonban említeni a 2. félidőt is, ahol teljesen más arcát mutató csapatunk, kis túlzással akár a győzelmet is megszerezhette volna a csak hüledező hazaiak ellen. A szünetben beálló Ökrös megváltoztatta játékunkat. Az jó kérdés, hogy miért várt ennyit erre a teljesítményre. Az NB3-at is megjárt, edzésre is szorgalmasan járó játékosunk meglepően jó teljesítményt nyújtott. Kár, hogy ilyen későn… A két sima vereséget követően a legrosszabb helyezés következett be: a 8. helyen zártuk az őszt. A pohár lehet félig teli, vagy félig üres. Ki, maga döntse el, miképpen értékeli ezt a szereplést. Azonban ne felejtsük el, a már szezon előtt is vékony keretünk a bajnokság során tovább szűkült, így nem könnyű feladat elé állítva Mátyus Mestert. Apropó: vele kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy klubbunk legsikeresebb edzője sem tehetett csodát ebben a félévben. Jó lett volna, de a fák nem nőnek az égig… És, hogy mit hozhat 2012? Szerintem két út lehetséges. És, hogy melyik fog bekövetkezni, az még a jövő zenéje…
|
szecsenyivse.lapunk.hu címoldalára • Lap tetejére • Oldaltérkép • Hirdess oldalainkon!  |